Én, szeretlek, téged

Dióssy D. Ákos: vokál, billenytű, ütősök Kispál András: gitárok Lovasi András: ének, vokáűl, basszus és szóló(!) gitár Michael Zwecker: dobok Közreműködők: Leskovics Gábor: ének, vokál, gitárok Szabó Attila: vokál, mandolin, hegedű Csík János: ének

Egy fiú ágyában Nem mondhatok semmit, mert léthazugságban élek S ha a képetekbe nyomnám, kicsit meghalnátok Semmi komoly Hamvas Béla, esküszöm, de tényleg Minden szobába benyitni, az kíváncsiság vagy átok? Én látok, de semmi olyat nem, amitől te félnél Pedig éjjel van egy szakközép kollégiumába’ És biztos gyakran táncoltatnak asztalt itt a lányok Mennyi vargabetű, míg egy fiú majd mindet megcsinálja Alszanak a kétszázhétbe’, érzem az emberszagot Megyek tovább, bele az éjszakába Benyitok a kétszáznyolcba, itt fogok aludni, mint egy halott Egy fiú ágyában, aki kamionokat rakott a falára Hm, milyen lehet? Biztos a vonásai épek Szereti olajos ronggyal óvni a tárgyi világot Neki biztos válaszolnak barátai, a gépek A gitár a sarokban meg tud sok Tankcsapda számot Na, itt alszom én, a kopott szócső Egész éjjel kamionok dübörögnek Tolatnak és pöfögnek is És a motorháztetőn meztelen nők nagy lángokon ülnek Csiga Nincsen veszély, csiga, nincsen veszély Most az ujjam a szemedhez ér Mindenki fél, csiga, mindenki fél Hátradőlni csak Istennek ér Nagy jutalom vagy, egy kis ablakon Beadott karéj kenyér Egy csendes ima vagy egy farok, ami a Meleg puha helyére ér Szép hely a Boldogság Úgy oda vitorláznék Ott napfürdőzik egy szál tangában Az összes műanyag játék Harmatos fű, csiga, peterakás, csiga Menj tovább ezekért Az úton, csiga, ameddig visz a Zutolsó csepp csigavér Az a fényes lepény, az a Nap, te meg én Tudjuk, az alatt milyen szerény Az esély arra, hogy egy arra járó Csak úgy három szót vágjon belém: Az „én”-t, a „szeretlek”-et És azt, hogy téged, lett Egy sebesült, akiből kiáll, hogy „szer” Mert látszott rajta, hogy kell Itt ebben a tóban egy tengeralattjáró Itt ebben a panellakásban egy nagy Grand Hotel Béke Szálló Itt állófogadás van, és én tetszem a szép Csipkerózsikának Itt akkora boldogság van, hogy ide már Csak műanyag állatok járnak Nincsen veszély, csiga, nincsen veszély Most az ujjam a szemedhez ér Mindenki fél, csiga, mindenki fél Hátradőlni csak Istennek ér Az a fényes lepény, az a Nap, te meg én Tudjuk, az alatt milyen szerény Az esély arra, hogy egy arra járóba Pár szót vág egy másik lény: Az „én”-t, a „szeretlek”-et És azt, hogy téged, lett Egy szív, ami itt úgy üzemel, Hogy kiáll belőle, hogy „szer” Plusz ebben a tóban egy tengeralattjáró Itt ebben a panellakásban egy nagy Grand Hotel Béke Szálló Itt állófogadás van, és én tetszem a szép Csipkerózsikának Itt akkora boldogság van, Hogy ide már csak műanyag játékok járnak Itt ebben a tájban él egy festő, aki olyan ügyesen festi A tájat, hogy annak a tájnak aztán olyanná kell lenni, Amilyen a festmény, ott én vagyok az a fekvő ember, Aki csigaszemet piszkál, háttérben tó esetleg tenger Nincsen veszély, csiga, nincsen veszély, csiga Nincsen veszély, csiga Vackolj belém Látod, megszelídült, amit küld az a nézés, az nem babonáz meg már Persze tetszik, meg minden, de ami jönni fog innen, azért tulajdonképpen kár Be is van rúgva, szégyelli, tudja, és reméli, hogy én is nagyon Én meg jelzem, persze, hogy maradjon kedve csinálni, én meg hagyom A szívek szőrösen őrölnek, valami port löknek körbe-körbe a testbe Szépen erőlködött, talán még nyögött is egy kicsit, egy filmből leste De semmi sem úgy van, a TV csak zúg, van egy lassú, de ugrik a CD-m Az utak gőzölnek, a malmok őrölnek, a szívemet kiszartam a WC-n Aztán felöltözött, talán Pestre költözött, ott láttam mindenesetre A Váci utcába’ a könyvét árulta, sárga ruhában volt és festve Volt egy napocska a régi homlokra, és tudtam, hogy ő olyan Krisna Tudatú hívő lett, s hála az Istennek, hogy többé már nem néz vissza Most Nagy Lászlót olvasok, mindenki tudja: jobb egy Isten is, mint a semmi Fogatlan úszóknak meg mi a túrónak kellett a folyón átmenni A túlsó partra, ott meztelen szaladna az a régi béna pár akkor És én boldog volnék, és belesimulnék, mindegy mi mondaná: - Vackolj belém! WC-n sírni WC-n sírni Ágyon állni Felhőn félni Gonoszt birizgálni A víz sok útja Száraz földben Amíg talán a Gyökérig ér Minden meglesz Az összes nyomor Megigazulsz Elkárhozol, bármi WC-n sírni Ágyon állni A felhőkön meg Minden belefér Űrhajók, angyalok, Isten tortáján ragyog Egy fekvő nyolcas, így ünnepel minden új napot Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél És bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj Úristen, Úristen, hogy én ezt mennyire unom Belülről érzem, és kívülről tudom, hogy: Beszél, aki keres Hallgat, aki talált Senki nem ért semmit Az orvosok például nem értik a halált Hát, senki nem ért semmit… Űrhajók, angyalok, Isten tortáján ragyog Egy fekvő nyolcas, így ünnepel minden új napot és Beszél, aki keres Hallgat, aki talált Senki nem ért semmit Többek között, szerintem, az orvosok a halált Hát, senki nem ért semmit… … Gyógyüdülő Józan ész, Mikor kimész, én becsukom az ajtót Ne jöhessél többet újra Nem akarom megbeszélni Ez milyen pokol melyik bugyra Annyi kocsmába’ vannak Bölcsészek, majd azokkal Megbeszéled úgyis, meg ha Csajozni akarsz, a csajokkal is Szia, köszi, szervusz, hello, picsába el veled! Szia, köszi, szervusz, hello, picsába el veled! Téboly, te hosszú álom A megsértettek álma Egy végleg lesérült atléta, Akit a kertbe visznek ki sétára Nagy levegő, napfény, víz, lombok, ennyi, csönd van, csönd Ó, nagy levegő, napfény, víz, lombok, ennyi, csönd van, csönd Jó, persze, ezek is szálak, és össze-vissza elvezetnek Egy könnyebb úthoz, és a végén délibábos célkeresztek Egy percig sem fogod élvezni, és a semmiért majdnem meghalsz És később tényleg, de úgy, hogy magadban feldöntöd az összes asztalt Mert ott munkál az iszonyú kétség, hogy nem voltál a helyes úton Soha egyetlen percig sem, és most itt az idő, hogy múljon Minden mindenestől, puszi, ez irgalmatlan bénaság Nagy levegő, napfény, víz, csönd és összecsukható fák Józan ész, Mikor kimész, én becsukom az ajtót Ne jöhessél többet újra Nem akarom megbeszélni Ez milyen pokol melyik bugyra Iszonyú lassú Valami iszonyú lassú country szólt Leengedett ablaknál A kocsimban és tűnődtem Mi lenne, ha annál A szép nőnél szólna ez Aki épp mellettem áll És mereven előre néz S a jó öreg zöldre vár Szólnék, de jó ez a zene Ő meg tudná, mi a fene A cél, az, hogy ott aludjon Velem bárhol, a férje meg otthon És most itt van, elvált, Meztelenül festjük ki a szobáját És közben a dallamát Fújjuk ketten a dalnak, amit Gondolatban betettem A magnójába, míg mellettem állt Ha akarnám, meglehetne És utána elmehetne És utána visszajönne Hogy elmenőben kijött a könnye De most csak mellettem áll De rám néz majd a sárgánál És mosolyog, amíg kuplungol Mintha tudná, hogy megvolt valahol… Én meg szólnék, de jó ez a zene… Gomolygó Ez az, látod, feküdj ide, Na, mire nem jó egy felhő Cumullusnak hívják és Ámor ilyenről lő Le belénk, de ma nincs veszély A szex is lusta lassú Cél nélkül csak a felhő gyors, Mint a kenyérért úszó hattyú Szóval, jó lehet nőnek lenni Főleg, ha én lennék a pasim Bár biztos lógna a mellem Vagy más lenne rám rakva gagyin Szóval, biztos ronda lennék, Hogy soha ne legyek boldog Vagy azt hinném, szarul szopok Vagy azt, hogy vannak dolgok Amik nem jó, ha nincsenek meg A boltban vagy otthon nálam Sokszor gondolnék a pinámra, és Imádnám az ágyam Szeretném, ha lóval jönne A herceg (aki olyan mint én) A kozmetikushoz értem Azér’ a Kozmopolitén Tesztje szerint nincs baj Csak többet kéne szopnom Meg kicsit vékony az ajkam Meg túl sokat vagyok otthon Néha nem kívánom a nőket Meg ezt a transzcendens dolgot Kicsit popposabbra venném Nyúédzs, Krisnás-szongok Holisztikus ballisztika Petrezselyem, rozmaring és zsálya Érzem a végtelen rendet Csak sok kicsit a hátha Tudom megállni a halál De azért jó lenne tudni, hogy Hová megy ez a felhő Meg, hogy meddig kell még dugni? Ugyanazokat Azokat a nőket Vagy ugyanazt az egy nőt A földön azt a gödröt A mennyben azt a felhőt Ugyanazt a segget Ugyanazt a slágert Ugyanúgy, ahogy Káin Egy hasonló Ábelt Ugyanakkor nem is Csak elhasználni jöttünk Még a maradékot Hanem, hogy könnyítsünk Ugyanattól félni, Hogy ezt hoztam, és kell-e Ugyanazt a szívet Elvinni más helyre Éjjel, álmomban Éjjel álmomban jó helyen voltam, éjjel álmomban Éjjel álmomban jó helyen voltam, éjjel álmomban Nem láttam, de tudtam, nem láttam, de tudtam, Hol vagyok és hol van Mindenhol volt, mindenhol van Mindenhol volt, mindegy, hol van Mindegy, hol volt, mindegy, hol van Elképesztő szeretet, elképesztő, hogy szeretett, elképesztő szeretet Éjjel álmomban jó helyen voltam Éjjel álmomban Van, amikor nem Van, amikor nem álom Van, amikor az élet Unja, hogy ronda és azt mondja, tényleg, Miért ne lehetnék én szebb? Miért ne lehetnék én jobb? Na menjetek és szórakozzatok A pénzed, hogy hogy nincs pénzed? Hát, az tényleg szar dolog Akkor majd biztos te leszel, aki azt álmodja, Hogy lehetne a világ jobb, sokkal jobb Itt a kígyó beszél Bátran a világról Búzától az ocsút, embert barátjáról Le kell választani, csak álljon ott csupaszon Két keze a pöcsén, na, mi kéne nagyon A pénzed, hogy hogy nincs pénzed? Hát, az tényleg szar dolog Akkor majd biztos te leszel, aki azt álmodja, Hogy lehetne a világ jobb, sokkal jobb Hát persze, hogy lehetne Minden ember benne lenne, ha az élre állnál De jó pénzért majd mondd meg nekik, Hogy jobb a világ a vártnál Van, amikor nem álom Van, amikor nem élet Van, amikor nem álom Van, amikor nem élet Van, amikor nem Van, amikor igen S van, amikor nem Van, amikor nem Van, amikor igen S van, amikor nem… Ippon lite Amit gondoltál Ahogy gondoltad Úgy tűnik, hogy van Úgy tűnik, hogy vagy Ezentúl mostmár Működik minden Tudhattam volna De soha nem hittem Hogy tudni nem lehet, Amibe hinni kár Én ezt nem tudtam Sajnálom, most már kár Könnyű reggel ez Vicces, ami fájt Hagyd magad, isteni Földet érsz, ippon lite Amit álmodtál Ahogy álmodtad Úgy tűnik, hogy van Úgy tűnik, hogy vagy Ezentúl mostmár Működik a minden Tudhattam volna De soha nem hittem Hogy tudni nem lehet, Amibe hinni kár Iszapbirkózás Millió sáros pár Könnyű reggel ez Vicces, ami fájt Hagyd magad, isteni Földet érsz, ippon lite Kép mindenkiről A kutya is álmában elfut Az ember álmában elmegy A villamos álmában csönget A rendőr rendes, elenged Álmában mindenki jobb lesz Álmában mindenki szebb Álmában mindenki olvas Egy könyvből, ahol van egy Kép mindenkiről Szép ruhába’ És egy vers, amit ő írt még Kiskorába’ És a régen lepréselt Őszi szárnya Földszag és fülzsír Íz a szájba’ És álmos köldök és ködös álmok És a magasházi lányok És néni szagok és testnyílások A többit majd meglátod És ugató kutyák és fenyőfa kardok És Tenkes kapitányok Én Winnetou voltam, Gábor Old Death De ő kapta a rákot Mer’ ez egy kép mindenkiről… Beatles, Abba, Queen és Edda Képek voltak a falon, aztán Az Eddát leszedtem, mert Attilában Már akkor se bíztam meg vakon És nem volt Isten, de akkor úgy tűnt, hogy Nem is hiányzik nagyon Csak ha apuék a viharral ordítottak Magyar nótákat a tavon Ez egy kép mindenkiről Szép ruhába’ És egy vers, amit ő írt még Kiskorába’ Egy régen lepréselt ősz Sárga szárnya Földszag és zsír-íz A konyhába’ A kutya is álmában elfut Az ember álmában elmegy A villamos álmában csönget A rendőr rendes, elenged És eszébe jut minden És mosolyog, milyen is volt Az oviban a harci helyzet Ahonnét minden elromlott Ez egy kép… Karácsony Minden úgy lesz, mint ahogy volt Szépet árul mindegyik bolt A hentesek mind disznót vágnak A vadászok is lőnek párat A szeretők egymásnak esnek A szelídek meg félremennek Húznak magukon párat Majdnem mindenkit megcsinálnak Könyörgöm a szelídeknek Ne legyen még mindegyik meg Maradjon meg némi remény Boldog, aki lelki szegény Állítólag a bűn nem marad Meg a jóban, nagy alma falat- Ként fordul ki a mohó szájból A kéz meg visszateszi párszor Ahogy a nők - hogyha mennek - A nőgyógyászhoz, én úgy térdelek Le imához, össze a kéz, Mozdul a száj, de olyan nehéz Mert a kulcs, ami a mennyet nyitja A pokolba is jó, fordítva A kulcs, ami a pokolba jó Igazából a mennyből való Minden rendben Minden rendben van, nincs esély Popsztárok sírnak a Jó Istenér’ Annyi bolygón vannak jobb helyek Ha űrdiszkó is van, elmegyek Itt hagyom nektek ezt, Nektek ez úgyis jobban tetszik Dugjatok, sírjatok, dörgölőzzetek Még legalább kétszer ennyit Aztán nyugodjatok békében S ha ’pokalipszis megvolt Aki föltámadt, az ne röhögjön Azon, aki tényleg megholt Aki szórakoztat, az csak igent üzen Hogy „jól nyomatod öreg, maradjá’ ilyen” De aki mikrofont használ, az mind hazudik Akkor is, ha azt hiszi, tudja a tutit. Mondom nektek ezt, Nektek ez úgyis jobban tetszik Dugjatok, lőjetek, dörgölőzzetek Még legalább kétszer ennyit Aztán nyugodjatok békében S ha ’pokalipszis megvolt Aki föltámadt, az ne röhögjön Azon, aki tényleg megholt Itt hagyom nektek ezt, nektek Ez úgyis jobban tetszik Az én űrhajóm megtelt Az én űrdiszkóm megnyílt Aztán nyugodjatok békében S ha ’pokalipszis megvolt Aki föltámadt, az ne röhögjön Azon, aki tényleg… Gumicsizma Gumicsizmában gázolok át a sáros véren Nem fordulok meg, itt hagyok mindent, amitől féltem Nem fordulok meg, nincsenek többé fordulatok Megyek gumicsizmában, és talán még fütyülni is fogok, így hogy: …. Békaemberként átúszok a hullámzó égen Nem bukkanok fel, nem nagyok a távolságok, már értem Mért van alattam a fű közt annyi gumicsizmás ember Azt hitték sima vérfürdő, nem gondolták, hogy tenger A Titanic süllyed, és Leonardo Di Caprio vagyok ’912-t írunk és mindjárt meghalok Meghalok és megismétlek millió halált Csak még egy cigi a taton, aztán rám a kamerát